Szombaton végett ért az 5. kemom. Hát mit ne mondjak, viseltem már jobban is. De utána hamar össze szedtem magam, mert kedden már mindenféle képpen suliba akartam menni. Így nem volt apeláta, hétfőre jól kellett lennem. Hála ennek a H1N1 mizériának, nem nagyon akartak suliba engendi anyuék, de sikerült őket meggyőznőm:)...És mennyire jó is így!....Szeretek suliba járni!!...nagyon...nagyon.
Tovább folytattam az új nem is tudom minek mondjam, talán élet felfogásomat. Eddig egész jól. Sokat meditálok, meditációs zenét hallgatok, és próbálom az öngyógyitás egyéb formáit. Hisz TUDOM! így sikerülhet...sok mindent átgondoltam, és sokmindenen változtattam.
Ami pedig a lovaglást illetti hát eddig nelég jól bírtam, de ma este kissé elgyengültem....Már nagyon várom a napot amikor újra felülhetek B.L-ra. Az én kis pacim:)..Ceretet van és béke:D
Elmondani azt nem lehet h. milyen érzés egy lóval együtt repülni egy akadály felett...aki egyszer is ugratott életébe, biztos h. örökké akarni fogja!!!!
Várom a napot!...Nagyon várom....bár ne kéne annyit várni!
