Hát igen. Régen jártam erre. De nem volt hozzá erőm. Ám most újra itt. Hogy mi történt eddig?...Semmi jó. Mindenféle vizsgálaton voltam, közbe pedig teltek a napok. Megjött az eredmény is úgy kb. 1,5 hete. Hát nem lett jó. Nagyon nem. A drága megtámadta a csontvelőmet. Azóta túl vagyok az első kemon, és múlt péntek óta kórházból be-ki járok, mert a trombochytám annyira rossz. Egyébként jól érzem magam, bár a utóbbi napok eléggé megviseltek lelkileg. Ma például terepgyakorlaton kellene lennem, de itt unom a banánt. Bár ezt annyira nem bánom mert nem igazán bírtam volna a egésznapos gyaloglást, és az idő is elég ramaty. A sok szartól állandóan éhes vagyok, és az arcom annyira pattanásos mint még soha és meg is duzzadt. Kissé nagyon pufika lett. Bár tudom e legyen a legkevesebb bajom, azonban mégis csak zavar. A legjobban talán most az zavar h. nem tudok előre tervezni semmit, mert minden attól függ, hogy milyen az aznapi vérképem. Jó lenne már valami kis állandóság. (Két koma épp a széklet ügyeit beszéli a másik szobába, de ordítanak és még ide is behallatszik :))...

Minden nap imádkozok, lélekben próbálom magam gyógyitani. Olvasgatok. Pl. most végeztem a Miért nevet Isten? című könyvel, most pedig bele vettem magam a Békés harcos útjába. Lassan már csak spirituális könyvek lesznek a polcomon:)

(Hogy ez a két ember mit művel) Szóval lélek. Amikor átalszom az éjszakát jól vagyok. Hiszem h. meggyógyulok. h. folyamatosan gyógyulok. Aki pedig mást mond az hazudik:) Fontos a hit. Valaki egyszer azt mondta h. itt egyszer mindenki elkezd hinni valamiben. Ez igaz. Nekem a saját egészségemben kell most hinnem. Hinnem kell h. van jövő és mernem kell tervezni. Nem könnyű. De hiszek, és imádkozok.