Tanulj meg küzdeni!!

Hát igen. Régen jártam erre. De nem volt hozzá erőm. Ám most újra itt. Hogy mi történt eddig?...Semmi jó. Mindenféle vizsgálaton voltam, közbe pedig teltek a napok. Megjött az eredmény is úgy kb. 1,5 hete. Hát nem lett jó. Nagyon nem. A drága megtámadta a csontvelőmet. Azóta túl vagyok az első kemon, és múlt péntek óta kórházból be-ki járok, mert a trombochytám annyira rossz. Egyébként jól érzem magam, bár a utóbbi napok eléggé megviseltek lelkileg. Ma például terepgyakorlaton kellene lennem, de itt unom a banánt. Bár ezt annyira nem bánom mert nem igazán bírtam volna a egésznapos gyaloglást, és az idő is elég ramaty. A sok szartól állandóan éhes vagyok, és az arcom annyira pattanásos mint még soha és meg is duzzadt. Kissé nagyon pufika lett. Bár tudom e legyen a legkevesebb bajom, azonban mégis csak zavar. A legjobban talán most az zavar h. nem tudok előre tervezni semmit, mert minden attól függ, hogy milyen az aznapi vérképem. Jó lenne már valami kis állandóság. (Két koma épp a széklet ügyeit beszéli a másik szobába, de ordítanak és még ide is behallatszik :))...

Minden nap imádkozok, lélekben próbálom magam gyógyitani. Olvasgatok. Pl. most végeztem a Miért nevet Isten? című könyvel, most pedig bele vettem magam a Békés harcos útjába. Lassan már csak spirituális könyvek lesznek a polcomon:)

(Hogy ez a két ember mit művel) Szóval lélek. Amikor átalszom az éjszakát jól vagyok. Hiszem h. meggyógyulok. h. folyamatosan gyógyulok. Aki pedig mást mond az hazudik:) Fontos a hit. Valaki egyszer azt mondta h. itt egyszer mindenki elkezd hinni valamiben. Ez igaz. Nekem a saját egészségemben kell most hinnem. Hinnem kell h. van jövő és mernem kell tervezni. Nem könnyű. De hiszek, és imádkozok.

Continental Singers: Ez egy új nap

https://www.youtube.com/watch?v=bQ37HAROYjc

Szép napot!

(Akinek ennyi nem lenne elég:

https://www.youtube.com/watch?v=U2XZ0NFaEjI&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=lj0QyPPvKLk )

Mivel többen érdeklődtetek, hogy mi van velem, így összeszedtem magam és írok. Jól esett, hogy ennyien írtatok.

Szóval a második műtét nem épp úgy sikerült ahogy azt terveztük, mert a ct nem mutatott ki mindent. Bár megfogadtam, hogy nem olvasom el a záromat mégiy megtettem egy gyenge pillanatomban, és eléggé megviselt. Ezek után itthon egy hét pihi, majd varratszedés és kemo. Amiből nem lett semmi mert annyira rossz volt a vérképem. Így most csütörtök-péntek csontvelő vizsgálat és minden egyéb, amitőé rendesen be vagyok ám tojva.

Próbálva nem gondolni ezekre már csak saját magamban hiszek, hogy képes vagyok rá, és h. csodák már pedig igenis vannak. Elölvastam az Erőt, most pedig a Boldogságtervet olvasom...hátha utat mutatnak nekem, meg a Bibliát is szoktam olvasgatni. Ha esetleg valaki tud  valami jó könyvet, blogot ezzel kapcsolatban szívesen várom.

Tehát összegezve, próbálom a napjaimat azzal tölteni, hogy erősítsem magamban a gyógyulásba vetett hittem, hogy meggyógyultam, és egészséges vagyok, meg ilyenek. Persze nem mindig sikerül. Sajnos egyenlőre többször nem mint igen.

Hiszem, hogy van holnap, és hogy jobb lesz, mert hát nem eshet örökké az eső. Közben pedig megpróbálok változni, kedvesebb, boldogabb lenni, nem kritizálni másokat, stb...és csak a jó dolgokra gondolni.

Minden nap egy új kezdet. Elértünk az év utolsó napjához. Hogy eddig mi történt?...Sok minden. Mióta haza jöttem egyfolytába hol lázas vagyok hol nem. Kaptam még egy rossz hírt mielőtt haza jöhetetem volna. Ez lassan 3 hete volt. Viszont 3.-án megyek és ha minden igaz akkor megműtik a baloldalam. Ha addig rendbe jön ez a láz dolog. De már egy csomó doboz gyógyszert be szedtem, tüdőgyuszim van, de h. ez mitől van passz.

De vissza az elejére. Minden nap egy új kezdet. Elkezdtem járni egy illetőhöz, ebben van minden reményem. Hogy miben is segít arról majd később. Addig is sikerekben és egészségben gazdag boldog új esztendőt kívánok mindenkinek! Higyetek és reméljetek. Mindig van választás. A döntés csak rajtatok áll. Jó bulizást nektek ma estére!

Ma végre ki került a másik csövem is:)...Ezt teljesen máshogy szedték ki, ugyh, nem is fájt:)...Csak ne lennék lázzas. Bár már vettem be gyógyszert.

Ami pedig a második műtétet illeti azt egyenlőre nem csinálják meg, mert még picik a csomók. Így kissé rosszul érintett, h. jövőhéten go kemo:S:..Valószínüleg addig már haza se megyek.

Na de h. valami rosszat is mondjak....:)...Ma teljesen kibuktam a szobatársunkra. Lassan már négy éve járok folyamatosan kórházba, de ilyen még nem volt, h. valaki úgy kiborítson h. kétszer is sírjak. Lehet a lázamat is többek közt ennek köszönhetem. Szóval azért én is toleráns vagyok, és más is lehetne az. De amit ez a nő művelt az kritikán aluli volt.

Egy új ismerősöm pedig küldött nekem egy számot (Simple Plan: Save You), amit azóta egyfolytába hallgatok. Szívből ajánlom mindenkinek. Íme a link:

https://www.youtube.com/watch?v=ScfQDcFYUvQ

Ma végre ki kerültem az intenzív osztályról, vissza az osztályra. Teljesen jól érzem magam, csak ne lenne annyira dilis a szobatársunk. Egyszerűen felháborító amit művel. Káromkodik, ócsáról mindenkit, és azt hiszi h. ő itt a "Jani". Undorító. Nem telt bele fél órába mire sikerült felbosszantania. Na mind 1. Ez jutott.

Sziasztok!

Holnap 10 óra fele fognak műteni. Kéretettik gondolni rám:)

Egyébként egyenlőre minden rendben. A szobatársak rendesek, bár a mai estétől még tartok. A holnaptól pedig mégjobban:)...de ez gondolom természetes. Na mindegy. A lényeg, h. gondoljatok rám, és küldjetek egy kis energiát!...Szép hétvégét nektek!!...Hétfőig teljesen elzárva leszek a civilizációtól:)

Kicsit jobban érzem már magam így lassan két hét távlatában. Azonban közeleg a műtét napja vészesen, így kezdek tőlle parázni. De addig is a héten ezernyi dolgom van a suliba. Egy csomó elintézendőm van addig, h. amit lehet tudjak le jövöhétig. Bár ha a napokban nem fog jönni a Télapó akkor nem kell mennem hétfőn:S...

hallagasátok meg a kedvencem: Natasha Bedingfield-Wild horses:)

Régen nem írtam már...Nagyon egyedül éreztem magam a kolliban és otthon is ha nem volt otthon senki més, és szeretem volna egy kisállatot, h. ne legyek annyira egyedül, hátha akkor könyebben elviselem a magányt. Három hét nyüsztölés után apujék végre beadták a derekukat, és vehettem egy vadászgörit. Ez után megindult a nagy keresgélés...így a kórházi napok is gyorsabban teltek. De már akkor nagyon féltem az elkövetkezendő vizsgálatoktól. Azonban a göri keresés feledtette velem a dolgokat.

Végre találtam is egyet, közben pedig az időpontokat is megkaptam. Múlt hétre szóltak. Teljesen frászba voltam, de próbáltam leendő görimre Détára gondolni. Nem volt kézhez szoktatva ettől kicsit vissza is rettentem, de ha egy lóval elbírok egy ilyen kis állat csak nem jelenthet gondot:)...Múlt hét hétfőn este el is hoztam a kis piszkot. Nagyon izgatott voltam, de a másnapi melkass ct-től a frász keringetett. Mint kiderült nem alaptalanul. Csodák csodájára be tudták adni a kontraszanyagot is. Másnap ujabb ct...has...nem sikerült megszurniuk, de az adjunktusnő ragaszkodott hozzá...Na itt kész voltam azt hittem ott fogok a gépben bőgni!!...Nagyon-nagyon féltem...teljesen összeestem...közbe pedig beadták a portomba a cucot. Amitől kissé tartok is h. eléggé átmosta-e a nő!...Nagyon ajánlom neki:)...Szóval vissza a story-hoz. Amikor végre kész lettünk egy 5 perc bőgés, majd tök váratlanul a koma kiadta az előző napi eredményt. Kiújúlt, hiába volt a kemo...teljesen kiborultam, a kocsiba csak kapkodtam levegőt, anyu már orvoshoz akart vinni. Nagyon elvagyok keseredve. Nem tudom mit tehetnék még. A többi eredményem viszont jó lett. Hál'Istenek. Kellett hozzá pár nap hogy össze szedjem magam. Ezután pörögtek az események. Pénteken voltunk a sebésznél, és ujból megműt ugyanugy ahogy tavasszal, két lépésben. Hétvégén haza jöttek tesómék, voltam lovagolni, kirándulni, de ezek is csak egy kis időre tudták felejtettni a dolgokat. Az estéket így is nagyon nehezen viseltem...Nagyon tartottam a vissza jöveteltől. De egyenlőre jól vagyok. Itt van Déta, aki mellett nem unatkozok, hiszen nagy erőkkel szelíditem, közben pedig sétálunk, takaritom, etettem, és persze itt a suli. Kicsit már össze szedtem magam, de írtó sok erőre volt ehhez szükségem. És nagyon kezdek elfáradni. Nem tudom mi lesz. Talán nem is akarom tudni mi lesz a műtét után. Nem is akarok még csak be le se gondolni. Lehet ez strucc politika de ugygondolom ez most megengedett. Már nem tudom mit tudnék még csinálni. Ugyh. ha valaki tud valamit, még ha hülyességnek is tűnik akkor szívesen várom! Nem adom fel!!!...Mert nem lehet!!:..Mert nem akarok semmit jobban, mint felnőni, gyereket nevelni, férjet, és dolgozni. Nagyon szar állapotba vagyok...Mármint h. most szerintem a legkisebb bántásra, szóra, vagy vitára kitörne belőlem a sírás...De próbálok túl lépni. Már ha ezen túl lehet. Bár szerintem nem nagyon. Vagy nem tudom. Na mind1...szóval nem tudom. A műtétig viszont egy csomó dolgom van, ugyh. ezek a teendők lefoglalnak, és Déta is. Otthon pedig az én kis pici-pacim.

Nem nagyon tudtam rászáni magam h, írjak valamit is mert az utóbbi jó 1,5 hétben eléggé depis voltam. Sokszor kerülgetett a sírás, és persze volt h. nem csak kerülgetett. Az egész attól van, hogy nagyon egyedül érzem magam. Amikor haza megyek a kolliba, akkor is egyedül vagyok, ha nincs itthon senki akkor is szarul érzem magam. Nem tudom mit tehetnék, mert az eddig szerettem visszamenni a kolliba, de most egyáltalán nem várom. Hiába vannak ott a lakotársak, ők élik a kis világukat, és én nagyon egyedül érzem magam. Már annyit gondolkoztam rajta, hogy mit csináljak ez ellen, de eddig nem sikerült rá találni a válaszra. Várom a tippeket.

Ez a hét nagyon hosszú volt. Hétfőn jöttem haza Pestről, de másnap 10-kor már az iskola padban ültem tektonika gyakorlaton. (Reméljük így idén sikerülni is fog) Mit ne mondjak nem voltam valami rózsásan, de utána pihentem. Vagyis majdnem. Este átjött hozzám egyik csoporttársam, és én már tök fáradt voltam, és már azt se tudtam mit mondjak neki h. menjen már el, mert tegnap még kaptam a kemot, és csak muszályból jöttem vissza a reggeli tekto miatt. Na mind1. végül kb. 2 óra után haza ment, ez kb. este 7 magasságába lehetet, így végre tényleg tudtam pihenni.

Másnap csak a katalógusos órákra mentem be, bár reggel kicsit lelkiismeret furdalásom is volt emiatt, h. elég jól voltam reggel és mégse mentem be. De utólag vissza gondolva, jó hogy nem mentem be, mert azért annyira nem voltam jól.

Csütörtökön viszont már egésznap bent kellett lennem. Aztán pénteken újból korai kelés, mert menni kellett vér vételre. De azért délután már lovagoltam. ELőszőr voltam B.L-el terepen!!!!:.....Féltem tőlle, de nem volt miért:)) [Hiszen nem attól vagy jó lovas h. nem esel le a lóról, hanem attól, hogy nem is akar ledobni. ]...Na ma reggelre meg is lett a hét eredménye, mert reggel fél 8-kor alig bírtam felkelni. :P...

Ja és el is felejtettem, "tök jó volt"...mert két 23 éves csajszival voltam egy szobába, és ettől sokkal jobban éreztem magam. De tényleg..

Délután go-go paci:)...ugyh. szép napot nektek!

Hétfőn eléggé kiborultam. Amikor vissza értem a kolliba már akkor tiszta ideg voltam és egyedül voltam ami súlyosbitotta a dolgot. Aztán kezdem megnyugodni, mire elvágtam  a kezem, na erre kiborult a bili:SS....így elkezdtem ittatni az egereket. Ha valakivel tudtam volna beszélni akkor nem fajult volna idáig szerintem a dolog. Annyira föllpumpáltam magam, h. agy kis hőemelkedést is sikerült begyűjtenem, így ettől még jobban ideges lettem, mert féltem h. megfáztam vagy ilyesmi. Aztán végre tudtam beszélni anyuval ami után kicsit jobban éreztem magam és eljöttek hozzám. De szerencsére mire ideértek már jól voltam, testileg-lelkileg, így csak behoztak ezt-azt, de nem mentem haza velük. A tegnapi nap egész jó volt, a mai hát ami a mait illetti, az is kicsit depisen indult, de a suliba nincs helye az ilyesminek:P...Szóval sokkal könnyebben túl tettem rajta magam. De amikor ebédelni mentem akkor is elég sz.rul éreztem magam, mert minden hülyeségen járt az agyam és a félelmeim csak úgy áradtak magamban. Most jobb, lassan órám is lesz, az majd eltereli a figyelmem.

Tegnap beköltöztem a koliba, és holnap végre kezdődik a suli. Megkaptam az egyágyasszobát, aminek nagyon örülök, mert a szobatársam állandóan megvolt fázva, és kendőben is utálok aludni. Így mindekettőt megúszom. Pénteken megyünk Pestre, de próbálok nem rágondolni, mert félek h. működni fog-e a portom:SS

Szerdán dokinál voltam, hogy megnézze mi a baj a portommal. Kiderült hogy semmi. Felrakott infúziót és simán ment bele és a röntgen se mutatott semmit. A vicc az egészben azonban az, hogy előtte héten ott az osztályon is ki lett próbálva és nem működött. Szóval kicsit tartok is a legközelebbi Pesti kezeléstől, mert ott nem foglalkoznak ilyesmivel:S:S.

Egyébként most jól vagyok, testileg, lelkileg egyaránt. Készülgetek az iskolába, közbe lovagolgatok, persze csak módjával, és megpróbálom élvezni a nyár hátra levő egy hetét. Közbe tanulgatok, de mostanába elég keveset. Vagyis nem is tanulok, bár végül is ez is az. Szóval egy fogalomtárat készítek a sulihoz. De a napokban, már csak a beköltözésre tudtam koncentrálni, és arra h. milyen kis kreatív dologgal dekorálhatnám a lakást.

Mióta haza jöttem a kórházból egyszerűen nem tudok aludni. Rossz álmaim vannak, de a mai vitte a pálmát az szó szerint rémálom volt esküszöm azt hittem h. ott akkor ott a vég. Beleborzongok ha rágondolok is. Ugyh. nem is részletezném. Remélem ma jobban fogok aludni.

Eltelt a hét, és kimondhatom h. jó hetet zártam. A munka lekötött, ha pedig haza mentünk akkor a bébi kötötte le maradék energiámat. Vasárnap paciztam egy jót, pontosabban kettőt, mert reggel otthon délután pedig a kedvenc lovasiskolában.

Hétfőn pedig már alig vártam h. jöhessek barátnőmhöz. Jól elvagyunk, ma voltunk kint lovagolni tesójánál. Jó volt, viszont egyre jobban érzem azt az ürességet, amit csak egy ellenkező nemű úriember tudná betölteni az életemben. De szeretnék egy ilyen srácot kifogni!...Vagy mint amilyen a lovassulis srác:))...mindig vidám, nagyszájú, de a legfontosabb persze nem ez. De hiányzik h. valaki másként törödjön velem, akinek szép vagyok úgy igazán és aki önmagamért szeret.

Már elég rég írtam, de igazából nem is történt semmi említésre méltó. Az elmúlt napok elég feszülten teltek otthon, így most jót tesz a környezetváltás egy kicsit. Eléggé kivagyok idegileg, mármint nagyon érzékeny vagyok és már a legkisebb dologra ugrok:S...ami tudom nem jó. Most uncsitesózók péntekig, utána tesózok és dolgozok, majd barátnőzök 5 napig. Így otthon nem is leszek kb. 2,5 hétig csak max egy éjszakákat. Remélem ennyi idő elég lesz ahhoz hogy lenyugodjak. Megpróbálom ezt az időt csak magammal tölteni, nem törödni másokkal csak magammal. Persze ezt mondani könnyebb mint csinálni:), hiszen az h. megfelelj az elvárásoknak eléggé csábító. Szóval értitek:))

Egyébként jól vagyok, de néha fáj és emiatt kicsit parázok is, hiszen már nem igazán fájt. Lehet hogy csak ettől a dög melegtől van nem tudom. Remélem. Csak amikor terepgyakon voltunk akkor is féltem, h. nehogy legyen a hegymászástól valami bajom:SS...Szóval ez is ott motoszkál a fejemben.

A legrosszabb az amit álmodtam. Nem tudom, de szerintem már korábban leirtam h. mi is az. Az álom lényege az h. még 3 év aztán:S, amiből már kb, 1,5 letelt. Egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből:sSS....Pedig ez hülyeség. Ugye?!...Kérlek nyugtasson meg valaki!!

Egy ki meritő hét áll magam mögött. A terepgyak nagyon kircsi volt, bár uff....nem biztos h. újra be vállalnám, elég kemény volt. Igazából csak a felfele út. A lefelével nem volt bajom, de a hegymenetet elég szarul bírtam. De összeségében megcsináltam és ez a lényeg. Sikerült:)...Mostmár Pest után is kezdem magam összeszedegedni, ma már egész tűrhetűen voltam. Bár ez a hőség engem is eléggé megvisel.

u...Ma annyira jót lovagoltam:)))))....Egy hetet végig lovagoltam, holnap pedig terepgyak onnan egyből Pest. Ugyh. egy jó darabig nem leszek elérhető. Addig is minden jót nektek!

Hello mindenki!!....képzeljétek tegnap két és fél év után előszőr a saját lovamon ülhettem!!!!...Ez annyira:)...szóval :))...Ez a hetem annyira csodás:)))...Remélem nektek is!

Teganp végeztem a vizsgáimmal, így jöhet a pihi, és a nyár. Bár sajnos most is esik:S...A vérképem se volt rossz, így ha minden igaz el tudok menni a terepgyakorlatra 4.-én. Addig pedig lovaglás ezerrel:D...Ma is voltam és bár béna voltam, nagyon élveztem!...Jó volt, hétfőn újra megyek:))))...Már alig várom!!

Jelentem túl vagyok a második kezelésen. Mit ne mondjak a kánikula engem is nem kicsit megviselt, főlleg így, de már itthon vagyok, és lassan kezdem össze szedni magam. Ráadásul azt sem igazán értem hogy ha nekem nem lehet a lovam a kertbe, akkor a kórház mellett mért lehet állatkert?!:..Mondhatom nagyon kellemes volt szagolni az állat simogató kecskéit:S:S..Ilyenkor amugy is minden büdős, nem hogy a kecske trágya?!...Na mind1...erre szoktam mondani h, az észt nem itt osztják:))..DE a lényeg, hogy most itthon vagyok és még koncentrálnom kell a tanuláshoz.

Nyaralás....Ugyan mikor jutok én el oda:S...Még terepgyakra se valószinű, hogy megyek...de legalább ha jól leszek megyek majd pacizni

2 év 6 hónap és több mint 29 nap után, ma újra lovagoltam. Természetesen nem a saját lovamon , hiszen Ő most elég labilis lett volna számomra, ezért egy nyugodtabb lovon ültem. Aki azt mondta, hogy ez olyan mint a biciklizés, annak igaza volt. Tényleg nem lehet elfelejteni. Persze nem mondom h. tökéletes volt, de ennyi idő után szerintem egész jól ment!:)...Azonban még hosszú út áll előtem amíg vissza jön a  biztonság érzetem, és amíg majd egyszer vágtázni és ugratni fogok újra. Azonban egyenlőre ennyivel is bőven beérem:)))....Jól éreztem magam, hosszú idő óta előszőr. Boldog vagyok, amiért eljutottam idáig.

Ma voltam vérkép kontrollon, mert hétfőn elég zürös lett volna elmenni, ígyhát ma mentem. A fehérvérsejtem viszont szokás szerint lejebb ment, így nem usztam a hétfői "randit". Már lassan bérletem lesz vérvételre. Csak ne lennének hétfőként olyan sokan:S...Dehát ez van, ezt kell szeretni. Úgyhogy hétfőn go újra tűpárnának. Már egyáltalán nem bírnak megszúrni, ma is a portból kellett venni vért. :SS

Tegnap végre haza engedtek, bár még vissza kell menni vérvételre. A hétvégét pedig szerencsére itthon tölthettem, mert a főorvos haza engedett eltávra. Bár igaz már ugy vett fel h. egy 24 órás megfigyelés, vagy egy picit több, így legalább hétvégre haza engedett. Na de a lényeg hogy itthon vagyok, és végre van netem is mert ugye a kórházba ellopták...Hát igen...hova tud még fajulni ez a világ nem tudom. De legalább használni nem tudja az illető. Jővőhéten ha minden igaz végre eltudok menni az első vizsgámra is idén. Amugy pedig voltam kontrollokon és nagyon izgulok az eredmények miatt.