Éjszaka alig tudtan aludni, de végre reggel van, és úgy érzem azzal h. tegnap ki bőgtem magam sikerült túl tennem magam nagyrészt a dolgokon, így ma újult erővel láttam a hét utolsó napjához. Így kiszelősztettem, csiáltam pár légzőgyakorlatot, és felöltöztem, így végre nem pizsibe rohangálok fel-alá. Fel töltöttem az aksikat mert még az vár rám amitől a legjobban félek. Ahogy ezt leirtam egyből rám is tört egy csomó érzelem. De hiszem h. jó utón haladok és semmi nem tántoríthat el. Vannak nehéz napjaim, de muszály felülkerekedni rajtuk. Azért talán már nincs annyi. De a havi egy nagy kibőgős nap rendszerint meg van. De utána jobb. Ha nem is azonal de másnap álltalában mindig. Muszály sok-sok erőt gyűjtenem mert a kemo kemény meló, ahol a rutin nem számít. Kedd körül kiszedik a varratokat akkor már sokkal jobb lesz mert most még elégé fáj teljesen leengedni a kezem mert van ott szeritem valami kapocs vagy mi. Este szerencsére elég jól voltam hőemelkedés ügyileg így egy másfél órára elvittek kocsival barátnőmhöz, mert szülinapi babazsúrja volt:), ugyh. olyan fél 8 körül jöttem haza. Lehet ez is segített. Kicsit ki mozdulni a már 5 napja tartó itthon fekvésből. Bár ez nem tűnik soknak, de előtte a kórházba is volt több mint egy hét és akkor a kettő együtt már nem is olyan kevés. Főleg h. sose voltam az az itthon ülős típus.
Holnap elfogy a gyógyszer is amit a tüdőgyuszira szedek ugyh., el kell menni a dokihoz is, utána meg szeretnék elkezdeni tanulni, mert már nem nagyon lehet halogatni, és szerintem lesz már annyi energiám, hogy oda is tudjak figyelni rá. Mindenki mondja h. nem ez az első, de nekem jelenleg nincs más. A sport kilőve, ahogy a strand, a kirándulás lés minden ilyesmi. Így a tanulás a felüdülés. Persze nem mondom h. nem morgolódok jó diákhoz méltóan, de még akkor is ez az amire vágyok. Az egyetem, és ehhez pedig hozzá tartozik a vizsga időszak is. Csak sokszor nehéz oda koncentrálni és olyankor mindig felmerül bennem a kérdés h. csak rá fogom, vagy tényleg nem megy, mert a kemora meg a többire gondolok és ott jár az agyam.
Viszont büszke vagyok arra amit eddig elértem így. Sokan akiknek semmi bajuk nincs azon kívül kb. hogy be menjek-e órára, a közelembe se érnek. Így aztán úgy gondolom jogosan lehetek magamra büszke, mind azért amit az életben eddig elértem. Ha pedig csúszok fél évet akkor csúszok. Rá érek. Nem ezen fog múlni.
Összefoglalóan tehát van sok dolgom és ezeket kell szem előtt tartanom, csak így sikerülhet. Igen is megmutatom a világnak h. be...k....hatja!...Mert itt vagyok! és túl leszek rajta.
(Köszönöm mindenkinek aki kommentezik és aki olvas, mert végtelenül jó érzéssel tölt el amikor láttom h. vad idegenek törödnek velem és érdekli őket mi van velem. Ebből is látszik h. vannak még jó emberek:))