Tegnap valaki azt mondta nekem, hogy nem teszek meg mindent, mert nem elég egerekkel harcolni, az elefánt ellen, vagy valami hasonló. Bár tudom, hogy segíteni akart azonban az elenkezőjét érte el. Annyira hogy a tegnapi tanulni valómhoz hozzá se nyultam, nem voltam sehol, egész nap ezen rágodtam és nagyon szarul éreztem magam miatta, és még mindig ezen jár az agyam. Azonban minek élünk ha nem ehetek a saját szülinapi tortámból? Vagy nem mehetek el kb. 2 havonta egyszer pizzázni a barátnőimmel??...Már így is teljesen beszükült az a cselekvési kör, és amióta áttértem az új kajákra meg blabla azóta még jobban. De vannak dolgok amikről nem vagyok képes és hajlandó lemondani. Mert ez nem tudom mivel jobb ez h. lelkiismeret furdalásom van mindenért, szinte már azért is, hogy minek élek. Szóval ez elég szarul eset. Persze már máskor is hallottam tőlle, de nem ilyen lelki állapotba. Így is örültem neki, hogy előtte való nap sikerült rajta valamennyire túl tennem magam h. szerdán kemo és akkor tessék.
Megint ott vagyok ahol a part szakad. Remélem ezzel h. ki mondtam segitettem valamelyest a lelkemen.
