Régen nem írtam már...Nagyon egyedül éreztem magam a kolliban és otthon is ha nem volt otthon senki més, és szeretem volna egy kisállatot, h. ne legyek annyira egyedül, hátha akkor könyebben elviselem a magányt. Három hét nyüsztölés után apujék végre beadták a derekukat, és vehettem egy vadászgörit. Ez után megindult a nagy keresgélés...így a kórházi napok is gyorsabban teltek. De már akkor nagyon féltem az elkövetkezendő vizsgálatoktól. Azonban a göri keresés feledtette velem a dolgokat.

Végre találtam is egyet, közben pedig az időpontokat is megkaptam. Múlt hétre szóltak. Teljesen frászba voltam, de próbáltam leendő görimre Détára gondolni. Nem volt kézhez szoktatva ettől kicsit vissza is rettentem, de ha egy lóval elbírok egy ilyen kis állat csak nem jelenthet gondot:)...Múlt hét hétfőn este el is hoztam a kis piszkot. Nagyon izgatott voltam, de a másnapi melkass ct-től a frász keringetett. Mint kiderült nem alaptalanul. Csodák csodájára be tudták adni a kontraszanyagot is. Másnap ujabb ct...has...nem sikerült megszurniuk, de az adjunktusnő ragaszkodott hozzá...Na itt kész voltam azt hittem ott fogok a gépben bőgni!!...Nagyon-nagyon féltem...teljesen összeestem...közbe pedig beadták a portomba a cucot. Amitől kissé tartok is h. eléggé átmosta-e a nő!...Nagyon ajánlom neki:)...Szóval vissza a story-hoz. Amikor végre kész lettünk egy 5 perc bőgés, majd tök váratlanul a koma kiadta az előző napi eredményt. Kiújúlt, hiába volt a kemo...teljesen kiborultam, a kocsiba csak kapkodtam levegőt, anyu már orvoshoz akart vinni. Nagyon elvagyok keseredve. Nem tudom mit tehetnék még. A többi eredményem viszont jó lett. Hál'Istenek. Kellett hozzá pár nap hogy össze szedjem magam. Ezután pörögtek az események. Pénteken voltunk a sebésznél, és ujból megműt ugyanugy ahogy tavasszal, két lépésben. Hétvégén haza jöttek tesómék, voltam lovagolni, kirándulni, de ezek is csak egy kis időre tudták felejtettni a dolgokat. Az estéket így is nagyon nehezen viseltem...Nagyon tartottam a vissza jöveteltől. De egyenlőre jól vagyok. Itt van Déta, aki mellett nem unatkozok, hiszen nagy erőkkel szelíditem, közben pedig sétálunk, takaritom, etettem, és persze itt a suli. Kicsit már össze szedtem magam, de írtó sok erőre volt ehhez szükségem. És nagyon kezdek elfáradni. Nem tudom mi lesz. Talán nem is akarom tudni mi lesz a műtét után. Nem is akarok még csak be le se gondolni. Lehet ez strucc politika de ugygondolom ez most megengedett. Már nem tudom mit tudnék még csinálni. Ugyh. ha valaki tud valamit, még ha hülyességnek is tűnik akkor szívesen várom! Nem adom fel!!!...Mert nem lehet!!:..Mert nem akarok semmit jobban, mint felnőni, gyereket nevelni, férjet, és dolgozni. Nagyon szar állapotba vagyok...Mármint h. most szerintem a legkisebb bántásra, szóra, vagy vitára kitörne belőlem a sírás...De próbálok túl lépni. Már ha ezen túl lehet. Bár szerintem nem nagyon. Vagy nem tudom. Na mind1...szóval nem tudom. A műtétig viszont egy csomó dolgom van, ugyh. ezek a teendők lefoglalnak, és Déta is. Otthon pedig az én kis pici-pacim.