Tegnap végre haza jöttem Pestről, bár még elég gyenge vagyok, azért már sokat javult a helyzet. Rádadásul, h. az uj bogyónak, vagy ki tudja minek köszönhetően a napi max. 2-szeri rókázásnál is megálltam. Nagyon várom már a sulit, hogy végre leköthessem magam, azonban pont emiatt ott van bennem a rengeteg kérdőjel, amikkel egyenlőre próbálok nem is törődni, és csak hagyom hogy sodorjon az ár. Lehet lenne rá jobb megoldás is, de pillanatnyilag ez tűnik a legjobbnak.
Azonban egy valamin nem bírom magam túlteni. Mindig nézem a Myvipes képeket és szinte mindig a sírás kerülget, hogy ha más lovagolhat akkor én mért nem. Jó persze össz kéne tennem a két kezem h, van egy lovam, de ez ugyanakkor nagyon fájdalmas érzés is, és ezt nem értheti senki. Persze az is tény, ha nem lett volna ez az egész akkor valószínűleg lovam se volna. Ki tudja.....valószínű.
