Mi lesz ha nagy legyek??....Hát felnőtt:D...Na jó félre a tréfát

Másodéves Bsc hallgató vagyok földtudomány szakon, geológia szakirányon. Ha elvégzem a bsc-t akkor természetesen el szeretném az msc-t is méghozzá palenontóliga szakirányon. Ha pedig elvégzem akkor hivatalosan is geológus leszek.

Hogy nem sok-e a stressz???....Ez már bonyolultabb, minthogy egy mondattal tudjak válaszolni, ugyh. kezdem az elején.

Minden vágyam az volt gimi negyedikben, h. felvegyenek a suliba. DE akkor kiderült, hogy mi bajom van...ez érettségi előtt kb. 1 hónappal volt. Ezután az egész nyarat azzal töltöttem, h. kemora jártam, így amikor végre jött, a várva-várt sms-hát mit ne mondjak, egyáltalán nem érdekelt. Persze mért is ne ez is akkor volt amikor épp kórházba voltam. Lehet ha otthon lettem volna kicsit jobban örültem volna hogy felvettek. Szóval azért nem váltott ki belőlem különösebb érzéseket, mert tudtam, hogy ősszel nem kezdem el az egyetemet.

Hogy ne "felejtsek el tanulni" ősszel elkezdtem egy OKJ-s tanfolyamot. Közben pedig tettem amit tennem kellett. Amikor vége lett a kemonak, és már csak sugarat kaptam, akkor már ugye elkezdett nőni a hajam. Amikor előszőr mentem kendő nélkül suliba, a tanár "jópofin" be is szólt, ami kicsit szarul esett. "Atina, magának van haja?!"....

A sulit sikeresen elvégeztem két társammal egyetemben, hozzáteszem 16-an kezdtük.

Eljött a nyár és Én csak arra koncentráltam, hogy ősszel elkezdhettem a sulit. ELjött az ősz, és  végre fellélegezhettem. Próbáltam stressz mentesen kezelni a vizsgákat, de prsze nem úgy ment. Aztán tavasszal, szülinapomkor (már megint), megtudtam, hogy áttétem van. Hát mondanom se kell mit éreztem. A vizsga időszakot ugy kezdtem, hogy két hétig kórházba voltam. DE MEG CSINÁLTAM!!...ekkor már nem érdekelt, hogy hanyasra, csak az h. sikrüljön. Persze én is csak emberből vagyok, így 2 vizsgám már nem fért bele, ebbe a tempóba. Egy valamit viszont tudtam: nem hagyok ki még egy évet!!!

Így vágtam neki az idei tanévnak. Hogy stresszelek-e??....Hazudnék ha azt mondanám nem, de közel se érdekel annyira a dolog. Vagyis ezt hitettem el magammal. Csak arra "gyúrok" hogy ne rakjanak át fizetősre. NEm könnyű így. Rengeteget hiányoztam és a gyakorlatokat bepótolni, nem kis feladat. De már nem úgy élem meg az egészet, mint korábban. Nem igazán stresszelek rajta, bár ez a két hét nagyon kemény és most picit tényleg stresszelek. Ugy fogom fel, hogy a nyelvvizsga hiány miatt, ugyis csúszok egy évet, így ha nem végzem el 3 év alatt akkor sincs semmi.

Azonban a suli így is tele van megpróbáltatásokkal, amelyek elsősorban lelki megpróbáltatások. 20 évesen szeretném kicsit jobban élni az életem, szórakozni, pasizni....persze ezeket nem teszem. A legnagyobb megpróbáltatás számomra a sport hiánya. Soha nem voltam sportoló alkat, de nagyon rossz amikor ismerőseim, barátaim mind korizni mennek és én nem mehetek. Amikor haza megyek és láttom a lovamat, és nem tudom, mikor ülhetek fel rá újra. Ezek miatt szoktam leginkább mélyponton lenni.

Próbálom, napjaimat úgy tölteni, hogy arra koncentrálok amit a könyvben olvastam.

((Sorstársamról annyit tudok, hogy nem kellett semmilyen kezelésre járnia, így elkezdte a sulit. ))