Hiányzik B.L....Lassan már úgy érzem, hogy nem érzem:D...Szóval, hogy már alig emlékszem milyen volt rajta lovagolni:((....Eszméletlenül vágyom rá, hogy újra rá ülhessek, persze bennem van a félsz, mert hát már lassan 2,5 éve nem ültem rajta, de ami a legnagyobb baj h. rendszeresen más sem. Így bennem van az, h. ha majd egyszer ráülhetek akkor hogyan fogom tudni irányitani, hiszen még annyira nem erősödött meg a kezem, hogy teljes erőmből vissza tudjam fogni. Azonban mindezek ellenére....nagyon várom azt a napot!! és azt hogy újra lovagolhassak.
Ez egy olyan dolog amit szerintem csak az ért meg aki lovagolt már életében, és volt szerencsélye "meg ízlelni". A kapcsolat ami ló és lovasa között alakul ki az szavakkal nem kimondható. Na ez ami most köztünk nincs. Egyrészt mert alig láttom, másrészt amikor láthatnám akkor is alig és csak pár percet vagyunk együtt. Egy szó mint száz, így nem az igazi.
A mai kis irományom zárásaként ezzel búcsúzom:
"Az általunk rabságra ítélt lényt rövid időre kiszabadítva s ezáltal magamat is megszabadítva az emberek anyagias, számító, önző világától, messze minden zajtól és keserűségtől, amit az emberi lét von maga után, lóháton érzem, otthon vagyok."
